500 Bocskai Korona

Előlap

Kerecsensólyom

Ez a nagytermetű ragadozó madár Ázsiában és Európában egyaránt honos. Testhossza 45-50 cm, szárnyfesztávolsága 102-126 cm, testsúlya 1 kg. körüli. Legkedveltebb tápláléka az ürge, de lecsapja a galambokat, seregélyeket is. A kerecsensólyom nem épít fészket, más madarakét foglalja el.
Jellemzője, csakúgy, mint a darunak, hogy életük végéig kitartanak párjuk mellett, ezért ez a madár is a hűség példaképének számított népünk számára. Magyarságunk hitvilágában és eredetmondájában Turulként őrződött meg a neve. Ő a magyarok szent madara, melytől népünk eredezteti magát.

Hátlap

Mangalica

Noha története alig 150 éves, természetközeli tartásának köszönhetően a mangalica ma a legáltalánosabban elterjedt, nemzeti kincsként tisztelt hazai sertés. Az ősi tájfajtákat csaknem teljesen kiszorította a 19. század közepére, s a keresztezések során végérvényesen átalakította a középkori sertésállományt a Kárpát-medencében. A hagyományos magyar fajták közül a 19. századig éppenséggel a bakonyi és a szalontai sertés volt általánosan elterjedt. Már a honfoglalás korában itt élt a vadon élő állatokhoz hasonlóan szaporodó, őshonos, extenzív, vöröses-szürkés fekete, hosszú fejű, felálló fülű, göndörszőrű bakonyi fajta. Valószínűleg a magyarsággal került a Kárpát-medencébe, és a Tiszántúlra a nagy testű, hosszú lábú, lelógó fülű, vöröses-barnás szalontai disznó. A 19. század végére visszaszoruló szalontai fajtát (tájnyelven gicza, siska) az ország keleti részén, főleg Bihar, Szatmár és Békés megyékben tenyésztették.